Túraleírás
Balatonmáriafürdő főterét leheletnyi, csak tudat alatt érezhető vadnyugati hangulat lengi körbe, ami valószínűleg délnyugati szegletének túlméretes BANK feliratából és a deszkabútorzatú fogadóból eredeztethető. Napnyugat irányában indul útjára innen minden év júliusának első szombat reggelén a Tour de Balaton, a huszonnégy órás Balaton-kerülő kerékpártúra. Kétszázhúsz kilométeres hosszának majdnem teljes első kilométere a Vilma utca, aminek legvégén, a valahai Birka Csárda sarkán a főút mellé fordulunk. Kétoldalt tíz évekkel ezelőtt gyerek- és emberzsivajjal teli, ma elcsöndesült kempingek és üdülők állnak, s miközben éppen érintjük Balatonkeresztúr egy kis kiszögellését, már el is tűntek a házak jobbról, s csak balról, a keskeny járda mellett sorakoznak még egymásután, itt a falu legvégén. Végül átváltunk az autóút túlsó oldalára, onnantól mindenféle bokrokkal vegyes nádas szegélyezi utunk.
Alig egy-két kilométer után Balatonberénybe érünk, hol bal oldalon messzebb, a vasúton is túl állnak a városi népek kis nyaralói, jobbról pedig annyira közel, hogy egészen a kerítések tövében tekerünk. Focipálya, majd éttermek sora váltja a házakat s a Balatonhoz vezető kis utcákat, azután a századelőt idéző strandépület s egy kis park, néhány paddal a parton. Berényt elhagyva a Balatontól messzebb, de mindenhol zöldben, fák és magas cserjék között kanyarog a bicikliút. Jobbunkon egykori legelőrét, régi kút áll közepében, de a káváján túl más fontos alkatrészei már nincsenek meg. Odébb néhány csenevész diófa hajlik az útszelvénybe, késő nyártól zöld héjú, friss diókat potyogtatva az útpadkára, úgyhogy olyankor ide járnak dióbelet rágcsálni a környékbeli egerek.
Kicsit még kanyarog az út s mindjárt ódon udvarház tűnik föl a műút túloldalán, azután már egyenesbe fordulunk, majdnem egészen az elágazásig, ahol eltérhetünk balra, Balatonszentgyörgy felé, vagy jobbra, Keszthelynek. Most utóbbit választván hamarosan a Balatont legfőképpen tápláló folyóhoz, a Somogy és Zala megyék közötti határvonalat is jelentő Zalához, s az azon átívelő két hídhoz érünk. A bicikliút már évek óta egyenesen, az új hídon halad, de ha kedvünk tartja, lekanyarodhatunk még előtte a régi, betonívekből épült hídhoz, hogy azon keljünk át.
Mindkét híd a vasúti kereszteződéshez vezet, azon átkelve a bicikliút is követi a síneket egy darabon. Túl a töltésen s a villanypásztor vékony huzaljain, a nádas felé eső prérin reggelenként s délután hatalmas szarvú szürkemarhák legelésznek, az alacsony fák árnyékába húzódván a déli forróságban. Ott, hol a kerékpárút visszacsatlakozik a keszthelyi út mellé, messze a túloldalon valaha szépen megépített kúria romladozó épülete látszik. A környéken a rómaiak is megtelepültek korábban, így az utóbbi évtizedekben több helyen is végeztek régészeti ásatásokat a közelben, egy szakaszon a kerékpárutat is új nyomvonalra vezették.
A régi híd mellett a váltóőr valaha nagy gonddal megépített, kicsiny házának romjai düledeznek. Oly szép volt egykor a kis épület, hogy akkor sem nevezzük bakterháznak, ha valójában az. A rom előtt magas lámpaoszlop áll, rajta eléggé fönt egy rongycsomó lengedez a szélben. A legenda szerint jónéhány éve itt a közelben történt egy biciklissel, hogy leszakadt róla már sok éve a nyeregben koptatott fürdőnadrágja, úgyhogy egy bokorban kellett menedéket keresnie, mert az a nadrág teljesen cafatokra szakadt rajta és semmi más ruhája nem volt. Hanem elég hamar szerzett magának egy új nadrágot, s gyors megmenekülése örömére ezzel a rongydarabbal fölmászott ide az oszlop tetejére s odakötötte.
Fenékpuszta és Keszthely között a bicikliút a Balaton partvonalától távolabb vezet, egy-egy helyen bukkan csak elő a Balaton vize. Fenékpuszta után később megint keresztezi a síneket, utána mellettük is halad, majd a parthoz közelít és magas fák erdejében vezet a szabadstrandig, ahol már hamar be is ér Keszthelyre, a kemping mellé, majd a vasútállomáshoz és az egész központi részhez, a mólóhoz, a parti szállodákhoz, a bazárok, fagyizók és éttermek sorához.
Keszthelyről továbbkerekezvén a bicikliút sokáig a főút forgalmától távol, de a vasút sínpárját sok helyen követve, nádasok mellett és fák között vezet. Így ér át Gyenesdiásra, ahol először a parthoz közelít, majd visszatér a sínekhez s úgy megy tovább Vonyarcvashegy felé, ahol végighaladunk a szállodák és strandok egész parti során. Vonyarc túlsó felén kicsi, de annál merdekebb domb emelkedik, a Szent Mihály-domb, a dombtetőre épített kápolna már messziről föltűnik. A domb tövében szalonnasütő meg padok állnak, s kaptatós út indul fölfelé onnan a tetőre. Odaföntről, a sudár fenyők árnyékából pompás panoráma nyílik föl az egész Balatonra. E dolomitkőből álló domb, hasonlóan Tihanyhoz, egyike azon északi-parti helyeknek, melyeket a Balaton vize a nem is olyan távoli múltban egészen körbefolyt még, így kicsiny szigetként emelkedett ki akkor a tóból.
Az északi part félszigetszerű beszögellésén fekvő Balatongyörök innen csak rövid út, s éppen a központján haladunk át. A felvidék felé szélesebb sétáló- és bevásárlóutca, a víz irányában pedig a móló s a hajóállomás fekszik, alig néhány méterre a kerékpárúttól. A mólóról kilátás nyílik a déli partra, meddig csak a szem ellát, s az északi part elénk következő hegyeire, a Szigligetre s a Badacsonyra. A központból továbbindulva a strand mellett, a parti sétányon gurulunk tovább.
Györöktől egy darabon még a sínek mentén megyünk Balatonedericsnek, közben átlépünk a Zala-Veszprém megyehatáron, majd a becehegyi megállónál északnak fordulunk és a főútig tekerünk egészen. Ez a keskeny aszfaltút néhány éve még egy kopár, szavannaszerű domboldalt metszett ketté, azóta golfpálya épült itt és tavat duzzasztottak a Badacsony felé eső oldalon. A dimbes-dombos oldalban golflabdák hevernek százszámra és ezerfelé, hanem akármilyen csábító is lenne összeszedegetni őket, alighanem megkergetnének érte. Utunk ezután az országút mellett vezet, s ha Ederics belsőbb részét nem is érintjük, közvetlenül a világhíres Afrika-vadász, Dr. Nagy Endre alapította Afrika Múzeum mellett biciklizünk el.
A legenda szerint 1739 telén negyvenhat, lékvágásra és lékhalászatra indult halászembert ért szerencsétlenség itt, a vonyarci partok előtt a Balaton jegén, mikor a jégmezőt könyörtelenül kettéhasította egy rianás és az elszabadult jégtáblán a tó közepére sodorta őket. De a szél, csodálatos módon, hirtelen megfordult s újra a parthoz vitte a halászokat, kik közül hat odaveszett, de negyven megmenekült, akik azután fogadalmat tettek s hálából emelték e kis templomot itt a dombtetőn. A valóságban már 1622-ben felépítették a Szent Mihály-kápolnát, s akkor is már valószínűen egy középkori váracska alapjaira, valaha régen pedig római őrtorony állt itt. Lehetséges persze, hogy a halászok, megmenekülésük után, nagyobb bővítést, átépítést eszközöltek rajta. Később ferences remeték telepedtek le itt, ma pedig egyike azon kiesebb vidékeken fekvő templomoknak, ahol a romantikára vágyó jegyesek egybekelhetnek. A dombtető északi, meredek oldalán, a kápolnához egészen közel, de a növényzetben szinte észrevehetetlenül elbújva teraszos elrendezésű temető fekszik, évszázados, időkoptatta sírkövekkel.
A kerékpárút mostantól jó darabon a 71-es főutat követi, együtt keresztezik az edericsi vasútállomás előtti átjárót s haladnak tovább a szigligeti vár alatt s még azon túl. Ahol balra útmenti fogadó áll, ott jobbra indul a várhoz vezető út. Odaföntről a kilátás minden irányban fenséges, ráadásul mindenféle ágyúk is találhatók a várban, úgyhogy aki hozott magával gyufát és egy kis feketelőport, könnyen tehet róla, hogy a Tour de Balaton-t és annak résztvevőit már az aznap esti híradókban is bőven fölemlegessék.
A vártól már távolabb a bicikliút jobbfelé tér s egy darabon hangulatos, fejünk fölött összehajló bozótalagútban kanyarog, de hamar kiérünk a szigligeti bekötőút kanyarjához, ami egyenesen nekivezet a 71-esnek, keresztezzük is azt, s a túloldalon már ott van az első badacsonyi falu, Badacsonytördemic, aminek határában föltűnő táblával figyelmeztetik jöttünkre a helybélieket. Átkelünk újra a síneken és fölhaladunk végig a macskakövezett utcán, ott jobbra fordulunk, Badacsony felé.
Itt, Badacsonytördemicen indul ez a hosszú-hosszú utca, ami övként öleli körbe az egész Badacsony-hegyet, s amit itt Hősök útjának hívnak, Badacsonylábdihegyre átérve Római útnak, majd Badacsonytomajban Kisfaludy utcának. Több furcsasága is van e hegynek! Először, hogy bár akármelyik oldaláról is nézegetve szélesen elnyúló alakzat érzetét kelti, a valóságban, vagyis fölülről nézve, majdnem pontosan kör alakú. Másodszor pedig, hogy Badacsony nevű település nem is létezik, hanem csak az elébb fölsorolt három, meg még azokon fölül, keletnek továbbhaladva Badacsonyörs.
A Badacsony derekán végigkerekekezve szinte háromszázhatvan fokban végigcsodálhatjuk a vidéket, hiszen itt Tördemicnél a hegyről letekintve éppen nyugatnak nézünk, mikor pedig lehajtunk majd Tomajnál, éppen keletnek fogunk. A Badacsony oldalában vezető utunkat kisebb-nagyobb emelkedők s lejtők tarkítják, de egyik sem túl hosszú vagy túlságosan meredek. Néha persze jóleshet leszállni a nyeregből s úgy tolni a drótszamarat.
A hegyoldalt véges-végig szőlősök, présházak, víkendházak borítják be, egészen a hegy csúcsát övező bazaltorgonákig. Visszairányba tekintve föltűnik a szigligeti vár már egészen távolinak érződő sziluettje, a Balaton túlpartján pedig Fonyód ikerdombjai emelkednek ki a délparti sík vidékből. A Római út mindkét oldalán zsíroskenyérrel, rétessel és más finomságokkal hívogatják vendégeiket a borozók. Az út túlvégén, már Tomajban, leereszkedünk a hegy lábához s végül a főút mentén haladunk tovább Badacsonyörsre, majd Ábrahámhegyre.
Scheffer János felvétele - a továbbiakért kattintson ide: www.schefferj.ps.hu
Badacsonyörs már nem tartozik szorosan a Badacsonyhoz, a falu a szomszédos, kisebb hegy oldalában fekszik, s onnan nyúlik ki egészen a Balatonig. Túlfelén kemping működik, amit elhagyva nemsokára megérkezünk Ábrahámhegyre.
Ábrahámhegyről továbbkerekezve mindjárt Balatonrendesre érünk, s azután rövidesen Révfülöpre, mert szorosan egymást érik a települések. A kerékpárút közvetlenül a móló előtt vezet, érdemes egy pillantást vetni a hajóállomás régi időket idéző épületére.
Valahol az ezutáni szakaszon egyszer csak egy meredek, lejtős úthoz érünk, ami látszólag egészen belevezet a Balatonba, alig álljuk meg, hogy le ne iramodjunk és biciklistől a tóba ne csobbanjunk. Ha a csobbanás helyett továbbtekerünk, Balatonszepezdre érünk.
Mióta a Badacsonyról legurultunk a Balaton partjának közelébe, a bicikliút nagyjából a 71-es főutat követte. Itt, Szepezdnél ennek vége szakad, mi továbbra is a parthoz közel haladunk, azonban a műút kicsit beljebb tér és érinti Zánkát. A két út a valahai Zánkai Úttörővárosnál találkozik újra, ahol a kerítés mögött álló harcjárművekben gyönyörködhetünk. Aki hozott magával akkumulátort és gázolajat, megpróbálhatja a biciklijét valamilyen komolyabb járműre cserélni - ha elindulnak, a kerítés már biztosan nem fog akadályt jelenteni. A leggyorsabban persze a rakétával tehetjük meg az út hátralévő részét!
Zánka után egy szakaszon még az aszfaltúttal együtt megyen a bicikliút, ezután pedig hol itt, hol a parthoz közel, hol pedig kissé följebb, a hegyoldalban futó utcákon. A legnyugodtabb és legcsendesebb kerekezést természetesen a kijelölt útvonal biztosítja, de akinek nincsen kedve meglehetősen gyakran a haladási irányra merőlegesen, szintkülönbségekkel is küzdve mozogni, az meggondolhatja, hogy egy-egy darabon az autóúton vagy még inkább az azzal párhuzamosan futó járdákon teker. A következő helység Balatonakali, azután pedig a temetőjéről is híres Balatonudvariba érkezünk.
Udvaritól alig néhány lépés - vagy inkább kerékfordulat! - Örvényes, s innentől megint együtt halad az autó- és a kerékpárút. Aszófő következik, ahol az út, éppen csak átkelvén a vasúti síneken, nagy jobbkanyart tesz a Tihanyi-félsziget felé, sőt egészen be is hatol annak területére, hogy majd csak a vízpartot is majdnem érintve kanyarodjék ki újra onnan, Balatonfürednek.
Nemsokára három, a félsziget belseje felé induló, egymástól nem túl távoli leágazással találkozunk. Az első Sajkodra vezet, de csakis oda, mert ez az út azután nem visz tovább a félsziget végéhez. A második és a harmadik út viszont igen, a második felkapaszkodik a település központjába s azon keresztül, a harmadik pedig majdnem végig a félsziget keleti partját követi. Bármelyiket is választjuk azonban, a félsziget végéhez közel található domb magasságára mindenképpen fel kell kapaszkodnunk.
Tihany nevezetességei, a természettől vagy elődeinktől örökölt szépségei számosak és jól ismertek, mint a Belső- és a Külső-tó, a gejzírkúpok, az apátság, vagy a remeték által a középkorban a bazalttufa oldalba épített barátlakások. A térképre pillantva jól látszik, hogy amit ma Tihany névvel illetünk, igazából a Sajkod, Diós, Gödrös, Óvár, Kopaszhegy, Halásztelep, Cserhegy, s persze a Tihany nevű lakott részek együttese. A Tihanyi-félsziget egyébként még nem is oly rég, a vonyarci templomdombhoz hasonlóan, szigetként állt a Balatonban.
Aki a Tour de Balaton rövidebb távjának teljesítése mellett dönt, a félsziget csúcsára kikerekezve kompra szállhat s úgy juthat el Szántódra. Aki a teljes kört választja, az valamelyik úton vissza kell térjen a félsziget tövéhez, hogy ott jobbra kanyarodván Balatonfürednek vegye az irányt.
Alig kikanyarodtunk a Tihanyi-félszigetről, már be is gurultunk Füredre, hol először a hajógyár s kisebb hajógyártó műhelyek mellett visz az út, majd beérünk a város központjába s végigmegyünk a város nyáridőben szinte szünet nélkül lüktető ütőerén, a Tagore sétányon.
Füredet elhagyva Csopak, Paloznak, Lovas és Alsóörs következik, közel fekszenek egymáshoz, utcáik egymásba is fonódnak. A bicikliút még Füred végén visszatér a főút mellé s ezen a szakaszon is főleg ott halad (kivéve Csopakot, ahol egy darabon a parthoz közel vezet), így Paloznakot és Lovast inkább csak érintjük, mintsem átkerekezünk rajtuk.
Balatonalmádi felé továbbkerekezve folytatjuk a Balaton keleti medencéjének megkerülését, s Almádi után, Balatonfűzfőnél, egy keskeny kis öböl csúcsánál elérjük a tó legészakibb pontját. Itt a bicikliút egy szakaszon el is távolodik az autóúttól s a part vonalához közel halad.
Fűzfőről hosszan vezet ki utunk, majd a kerékpárút betér az sűrű útmenti erdőbe, és bár igazából közel vagyunk az országúthoz, úgy érződik, mintha valami teljesen elhagyott vidék véletlenül odaépített kis utacskáján kerekeznénk. A fák koronája összezárul fölöttünk a magasban, úgyhogy itt éjszaka jó lámpa nélkül haladni bizony alig lehetséges - hanem ennek a néhány kilométeres szakasznak a hangulata utolérhetetlen! Ezután mindjárt Balatonkenesére, majd a vele összeépült Balatonakarattyára érünk.
Kenesétől kezdődően s Akarattyán keresztül többnyire fölfelé visz az út, hogy Balatonvilágoshoz közledvén fölérjünk a Balaton keleti szegletét uraló magaspart tetejére, s föltárulhasson onnan a magasból a tó egész keleti medencéjét megmutató, délutánonként a naplementével farkasszemet néző, gyönyörű panoráma, mi festőművészeket is rendre megihletett. Hosszabb felfelé kapaszkodásunk pedig végre elnyeri jutalmát, a látványt magunk mögött hagyván meredek lejtőn, egyetlen pedálmozdulat nélkül ereszkedhetünk le Siófok felé, visszatérvén újra a tóparti utcákra.
Világosról Siófokra begurulván átlépjük utunk utolsó megyehatárát, a Veszprém és Somogy közöttit. Siófok, több más, a part mentén hosszan elnyúló településhez hasonlóan, sok-sok kis részből fűződik össze, egymás után következnek Sóstó (ahol valóban egy kis tó fekszik), Szabadi, Újhely, Fokihegy, s végül, legnyugatabbra, Széplak. Szállodák sorával szegélyezett partszakaszait Aranypart és Ezüstpart néven is emlegetik. Mint nevéből is tudható, itt indul Dunába vezető útjára a Sió, melynek nélkülözhetetlen szerepe volt a Balaton déli partvidékét egykor uraló mocsarak lecsapolásában, ma pedig a fölös vízmennyiséget vezeti le a tóból. A Sió széles medre két részre osztja Siófokot, a keleti és nyugati részt vagy féltucatnyi híd köti össze. Zsilipje a Balatonhoz közel áll, valamivel távolabb pedig sólyák egész sora emlékeztet az itt vízre bocsátott hajók sokaságára.
A kerékpárút, mióta Siófokra értünk, partmenti kis utcácskákon vezet hosszan-hosszan végig, s így marad ez a Széplakkal mára egybeforrt Zamárdiban, s az azutáni, szintén egybeépült településeken, Szántódon s Balatonföldváron is, egy rövid szakaszt leszámítva. Szántódra érkezik a tihanyi komp, s ha Tihanytól esetleg így rövidítettünk, most meglátjuk, hogy ugyanolyan fenséges érzés most beúszni ide, mint valami nagy tengeri kikötőbe. Földváron nagyobb emelkedőt kell leküzdenünk, de ha kitekintünk valahol a magaspart tetejéről a tóra, az alant fekvő víztükör s az északi partvidék pompás panorámája feledteti ennek fáradtságát.
Földvár után alig néhányszáz métert haladunk a települések között s máris Balatonszárszóra s a vele összeépült Balatonszemesre érünk. A két helység határán érintőlegesen csatlakozik Balatonőszöd a parti régióhoz. Szemesen egy hangulatos, régi villákkal övezett, lejtős fasorban gurulunk egy kicsit, majd egy kőhíd alatt átbújva mindjárt jobbra fordulva kerülünk a parthoz közelebb.
Szemes után a valaha már Boglárlelle néven házasságban élt, ma újra külön működő, a parti sávban egymásba olvadó települések, Balatonlelle és Balatonboglár következnek. Boglár különlegessége az éjszakánként kivilágítható gömbkilátó, ami több, mint négy évtizede nemzetközi kiállításon hirdette a magyar mérnöki találékonyságot, s csak azután került ide, a hegy tetejére.
Boglárt elhagyva a sínek s a part közötti területek utcáin kerekezünk tovább nyugatnak, Fonyód felé. Először Fonyódligetre érünk s egy valószínűtlenül hosszú, vízparti tábor mellett is elgurulunk, fekete drótkerítése mentén gyönyörű, vörös rózsák nyílnak. Az út végül Fonyód központjába vezet, a hajóállomáshoz és a mólóhoz, s a régi, piros-fehér csíkos, kurblis sorompóhoz, melyen balfelé fordulva át is kelünk. Itt a főúthoz érkezünk, ahol jobbra kanyarodván továbbindulunk Fonyód távolabbi része, Bélatelep felé. Balfelől a zölddel dúsan benőtt, szinte függőlegesre szakadt hegyoldalra pillanthatunk fel, jobbfelől a Balaton fekszik melletünk, a kiesebb részeken egy-egy stég áll a vízben magányosan.
Ha a kereszteződésnél jobbra kanyarodás helyett egyenesen fölmegyünk egy kicsit a hegyoldalba, s csak ott fordulunk jobbra, neki az emelkedőnek, a Fonyódi-hegy derekán végigvezető, kanyargós úton tehetjük meg a Bélatelepig vivő utat. A fölfelé vezető út mellett áll a Kripta-villa, egy szobrász örök emléke kedvesének, a hegyormon végignyúló sétányról pedig fantasztikus panoráma nyílik a Balatonra s túlpartjára. Ha csöndesek vagyunk, találkozhatunk a nyugalmasabb fákon lakó mókusokkal.
Akár a part mentén, akár a hegyen átkelve jutunk át Fonyódról Bélatelepre, a bélatelepi vasútállomáshoz és kempinghez érkezünk. A kerékpárút a kemping kerítése mellett vezet, annak túlvégén visszakanyarodunk a part felé és átkelünk a síneken. Éppen a szabadstrand kapujával állunk szemben, ott balra fordulva tekerünk tovább, s nemsokára még egy utcányit a part felé közelítünk. Ha kitekintünk valahol a tóra s az északi partra, éppen a Badacsonnyal állunk szemben.
Bélatelep után már a parti utcácskák mindenhol összefüggő szövevénye vezet a célig, melyek két oldalán kisebb-nagyobb nyaralóházak borítják be mindenütt a vidéket és sűrűn vezetnek a lejárók egészen ki a partig. Bélatelepet elhagyva Balatonfenyvesre érkezünk, ahonnan a kisvasút is indul délnek, a Nagyberekbe.
És Fenyves után már Balatonmáriafürdő következik! Föltűnik a vaskos, szürke alumíniumcsöveken álló BALATONMÁRIAFÜRDŐ tábla s minden porcikánkba belébújó bizsergés járja át fáradt testünket, érezzük, hogy elkezdődik a metamorfózis, mint amikor a gyönyörűszép pillangó kibújik a hernyótestből, érezzük, hogy kibújik eddigi álcájából új lényünk, a Homo tourdebalatonicus, aki egyetlen nap alatt körbebiciklizte a magyar tengert! Még ugyan itt Balatonmáriafürdő-alsó hosszú-hosszú utcáin néhány kilométer hátravan Balatonmáriafürdő főteréig, a hivatalos célhelyszínig, de tudjuk, hogy igazából a próbatétel már befejeződött. Még egy-két kanyar jobbra-balra a parti utcák mátrixában, végül kikanyarodunk balfelé a Nyugati övcsatorna partjára, utána a hídjára fordulunk jobbra s végighajtunk a Rákóczi utcán, s dicsőségesen begurulunk a főtérre, ahonnan több, mint kétszáz kilométerrel korábban elindultunk...
BALATONI BRINGAKÖRÚT térkép
forrás: Balatontipp.hu - Balatoni Turisztikai Szolgálat - © Győrffy Árpád
A térképet a szerző engedélyével jelenítjük meg.
Balatonmáriafürdő
Balatonberény
A régi Zala-híd
A bakterház romjai
Lámpa fürdőnadrággal
A fenékpusztai kúria
Szürkemarhák távolról
Szürkemarhák közelről
Gyenesdiás
Vonyarcvashegy
Vonyarcvashegy
Szent Mihály-domb
Szent Mihály-kápolna
Balatongyörök
Balatonederics - Afrika Múzeum
Szigliget
Szigliget
Szigliget
Szigliget
Szigliget
A Badacsony: Tördemic, Lábdihegy és Tomaj
Badacsony
Badacsony
Badacsony
Badacsony
Badacsonyörs
Ábrahámhegy
Révfülöp
Révfülöp
Egyenes út a Balatonba
Balatonszepezd
Zánka
Zánka
Zánka
Balatonudvari
Balatonudvari
Balatonakali
Balatonudvari, Örvényes, Aszófő és Tihany
A Tihanyi-félsziget - a távolban Aszófő és Balatonfüred
Tihany
A tihanyi barátlakások
Tihany
Tihany
Szántód
Szántód
Balatonfüred és a háttérben Tihany
Balatonfüred
Csopak
Paloznak
Lovas
Alsóörs
Balatonalmádi
Balatonfűzfő
Balatonkenese
Balatonakarattya
Balatonkenese
Balatonvilágos
Balatonvilágos - Milleniumi Emlékmű
Balatonvilágos
Siófok
Siófok
Szántód
Szántód
Balatonföldvár
Balatonszárszó
Balatonőszöd
Balatonszemes
Balatonszemes
Balatonlelle
Balatonlelle
Balatonboglár
Balatonboglár
Balatonboglár
Balatonboglár
Fonyód és Bélatelep között
A Kripta-villa
Mókus a fonyódi hegyen
Így látszik az északi part a Fonyódi-hegy tetejéről
Balatonparti panoráma Bélatelepről
Balatonfenyves
A fenyvesi kisvasút
Célba érve: Balatonmáriafürdő
A kápolna előtt
Badacsonytördemic előtt
Tihany
Keszthely
Keszthely - a Festetics-kastély
Balatonkeresztúr
Figyelem!
Balatonrendes
A túraleírás elsősorban a Balaton körüli településeket és azok látnivalóit mutatja be röviden, az abban leírt helyszínek, kitérők általában nem részei a Tour de Balaton útvonalának, ami a Balaton körüli kerékpárúton halad végig.
T E K E R D K Ö R B E E G Y N A P A L A T T A B A L A T O N T !
2 0 0 K M 2 4 Ó R A A L A T T - A K I T A R T Á S P R Ó B Á J A
