Tour de Balaton

Tóth Balázs élménybeszámolója és fotói

Sógornőmmel, Boróval érkeztem a Tour de Balatonra, kellően rontva a bájos hajadon pártalálási esélyeit.

A napi munkába járáson, városi körökön tett majdnem rendszeres 15-20 kilométereken kívül különösebben nem edzettünk. Nagy lelkesedéssel vágtunk neki Fonyódon az előttünk álló feladatnak, abszolút betartva a tanácsolt 15-20 km/h-s sebességet. Rá is csodálkoztunk, hogy ez mennyire kényelmes, nem megerőltető, mennyi tartalékunk van. A végére kellett is ez a tartalék, jó volt, hogy nem lőttük el idejekorán. A déli parton fürödtünk, a Nyugati medencében pedig napoztunk is eleget, a Szépkilátó környékén bizony nem sok árnyék volt... A nagy melegben Gyenesdiás környékén hűsöltünk a Bringa Tanya fagyizójában, nagyon finom fagyijuk van, ide jövőre mindenképpen kell egy kötelező pecsételőhely!

A badacsonyi borokat most kihagytuk, de ide mindig szívesen tér vissza az ember. Mi is ezt fogjuk tenni. Itt találkoztunk három sráccal először, akikkel - mint kiderült, túratársaink - a továbbiakban többször kerülgettük egymást.

A kerékpárutakon késő estig sokan haladtak a mi irányunkba, még többen velünk szembe - ők még nem hallottak a Tour de Balatonról. S az út tele szálláslehetőséggel, étkezési helyekkel - kerékpárosoknak mindez kedvezménnyel.

Már az induláskor elhatároztuk, hogy a "kötelezőkön" kívül is gyűjtünk pecséteket, igazolva, hogy jártunk az adott településen. Szereztünk így borozóban, hajó- és vasútállomáson, benzinkútnál, pizzériában, boltban és puccos helyről is.

A zánkai gyermekváros strandját választottuk a következő pancsolásra. Ott akkora tömeg volt a büféknél, hogy a vacsorát átütemeztük a folytatásra. A német gólokról lemaradtunk, de faluról falura követtük a meccs állását. A túra legnagyobb kérdése Révfülöp óta kísértett bennünket: mi legyen a tihanyi ponttal? Addig vacilláltunk, míg végül beadtuk a derekunkat s kitekertünk a révig, ahol először elhúztunk a pont mellett, majd a komp biztonsági őre - aki német potyautasoknak nézett bennünket - igazított útba. Nagy volt az öröm a fehér asztalnál, mert a fél nyolc utáni érkezéssel is 7.-nek sikerült regisztrálnunk a pontnál. Ennek örömére még le is kameráztak bennünket a szervezők!

Balatonfüreden rátaláltunk a mediterrán Balaton hangulatára is. A Tagore sétányon estefelé még tolni is nehéz volt a biciklit a sok embertől. Sétáltak, nevetgéltek, gyerekek kismotoroztak. Mint egy békeösvény. Kerékpárosként zavaró, hisz nem tudtunk haladni, de mégis szép. Alsóőrsön csak főnöki engedéllyel kaptunk pecsétet egy éjjel-nappali boltban - APEH-ellenőrnek gondoltak.

Almádiban sikerült megnéznünk a spanyol-paraguayi meccs utolsó fél óráját és 3 kapufás gólját. Itt fogyasztottuk el túránk 700Ft-os limonádéját is. A meccsre kiéhezve csak a nagy plazmatévét láttuk, később fedeztük fel, hogy a Yacht Club vendégei lettünk.

Fűzfő után az erdőben kis híján elütöttünk egy földön fekvő embert. Kiderült, hogy nagyon elfáradt a borozgatásban és a bicikliút szélére ágyazott meg...

Balatonkenesén is nagyon örült nekünk a "pontos" bácsi. Régóta nem találkozott magunkfajtával. Tanácsát követve a 71-es úton mentünk egy darabig. Éjfél után is olyan bődületes forgalom volt rajta, hogy amint lehetett, lekanyarodtunk róla. Először ölelt bennünket az óriási csönd. Sötétben, de (Balaton)világosban jártunk. Ekkor már jelzett a hasunk is, vártuk Siófokot, hogy "tankoljunk".

Siófokon megtapasztaltuk a nyáresti Balaton egy másik arcát is. Esszük a finom gyrost, közben bömböl a tüc-tüc zene, vodkás üveget hurcibáló fiatalok csoportja siet jobbról balra, más csoportok balról jobbra tequilás, majd boros üvegekkel, akik keresztültörnek egy drága sörökkel vágtató másik csoporton. Mind-mind siet valahova. Tökéletes ellentéte a füredi érzésnek. A sok kis buta, nem tud más szórakozást az életben? - gondoljuk. Például egy jó kis Tour de Balaton túrát?! Örültünk, mikor magunk mögött hagytuk. Az úton azért még kísértett bennünket egy-egy váratlanul elénk lépő részeg fiatal képében.

Jó volt innen tekinteni az északi part fényeire: nemrég még ott jártunk. S a szerzett élményeink újra Zánkára és Tihanyba vittek.

A máskor nyüzsgő, most kihalt déli part Szárszó környéki szakaszán jártunk, amikor biciklit tolókat vettünk észre. A fent említett három srácot kerültök el végleg - a Tour de Balatonhoz köthető emberek közül velük találkoztunk utoljára. Az utolsó szakasz egyhangúságát csak a rossz minőségű kerékpárút igyekezett megtörni. A haladás érdekében Őszödtől a 7-es utat választottuk. Nagy ritkán találkoztunk autóval - a 71-es főút nagy ellentéte volt. Ha volt is még pecsételőhely, már nem igyekeztünk fellelni. A cél lebegett szemünk előtt. A kelő Nappal valamilyen szúnyogok is keltek, időnként szabályos felhőt alkotva. A fáradtság, apró fájdalmak mellett velük is meg kellett küzdeni.

19 órás utunk 229 km-es Fonyódi célállomásán a bezárt Tourinform-irodán nem keseregtünk. Jóleső öröm volt bennünk, hogy utunk végére értünk, megcsináltuk, kitartottunk. Utólag esik le az embernek: az egész utunkon ott lebegett; az örömben, a látványban, a nap hevében, a tömegben, a kedvezményes lehetőségekben, a fáradó izmokban, a hajnali hidegben, a kiüresedésben, a kitartásban, a boldog, fáradt célba érkezésben. Végül csak Ő meg én... Mint egy mini, saját El Camino. S jó volt így, ami volt. Hálát adtunk az Istennek, hogy épségben megérkeztünk, élményeink, érzéseink pedig - reméljük - unokáinkat is gazdagítják majd.

Zánka

Balatonberény

Badacsony

A déli part Örvényesről

Gyenesdiás - Bringatanya

Magyar szürkék Keszthely előtt

Keszthely előtt

Balatongyörök -

panoráma Szigligettől Badacsonyig

Jövök!

Visszapillantás

Mátyás-Peti Csaba élménybeszámolója és fotói

Az egész azzal kezdődött, hogy szerdán fejembe vettem, hogy megyek a Tour de Balatonra. Volt róla szó, hogy Fogi is velem tartana, de sajnos péntekre kiderült, hogy nem tud jönni, és én is egyre betegebb lettem, úgyhogy felmerült, hogy mégsem megyek el rá, de pár Twitteres ismerős biztatására mégis elindultam rajta :-).

4 óra körül keltem és fél 5 körül Apámmal elindultunk a Délibe, mivel onnan indult 5:41-kor a vonatom. Hát mit mondjak, megvan erről a vonatról is a véleményem. Először is szimpatikus volt, hogy lehetett rajta biciklit szállítani, az már más kérdés, hogy hogyan... A rögzítést rendesen csak így tudtam megoldani. Nekem sokkal jobban bejön a Budapest-Szolnok vonalon használt módszer: fent egy rúdon van egy akasztó, lent pedig kettő U alakú fém, ami a kereket rögzíti. Ott általában a bicikliszállító vagon ajtaja is használhatóbb. Itt semmit nem változtattak rajta, ezért elég nagy szenvedés egy normális, általában nehezen is nyitható ajtón fel- es levonszolni egyedül egy biciklit egy olyan állomáson, ahol meg peron sincs. Szóval van mit még javítani rajta.

Egyébként nem volt rossz az út, elég hamar eltelt. Szép környéken ment, láttam a Velencei-tavat és több, mint egy órán keresztül a Balatont mellettünk. És persze érdekes épületek is voltak...

Tippeljétek meg, mi lehetett ez, majd elárulom később :-).

A túra 9:20 környékén kezdődött Balaton-máriafürdőn és természetesen ugyanitt is ért véget a következő napon.

Az útvonalon a térképen pirossal jelölt helyeket kellett érinteni.

Szigligetig egész könnyű volt az út, mivel szinte csak vízszintes úton kellett menni minimális emelkedővel, kb. az egyetlen dolog, ami lassított, az a bicikliút-vonatsín kereszteződéseknél elhelyezett, kisebb-fajta labirintus bonyolultságú folyosók voltak :-).

Ahonnan már nehezebb volt a terep, az Badacsonytördemic. Itt már nem volt olyan bicikliút, amilyenen előtte haladhatott az ember. A Római úton vezetett az útvonal, ami kicsit megerőltető volt azért, mert dombok és völgyek váltogatták egymást, de legalább a kilátás szép volt. Sőt, láttam már golfpályát közelről is, mivel a bicikliút az egyik helyen egy pálya kellős közepén vezetett :D.

A következő említésre méltó hely Balatonszepezd volt, több okból is.

Egyrészt hihetetlenül veszélyes, feltöredezett volt itt a bicikliút.

A második, hogy a bicikliút kijelölésén látszik, hogy a legminimálisabb pénzből meg akarták oldani. Ez azt vonta magával, hogy kiválasztották az egyetlen, a főúttal párhuzamos utat és ez lett a kerékpárút. Ezzel eddig nem is lenne gond, ha ez az utca nem 40 méterrel magasabban lenne és nem egy nagyon-nagyon meredek úton kellene oda felmenni, majd onnan legurulni. Szóval ezt a szakaszt, ha tehetitek, kerüljétek el.

A harmadik ok, ami miatt megemlítem ezt a települést, mivel itt van a volt gimim nyári tábora. Ha nem éppen körbebiciklizek, lehet, hogy benéztem volna.

A következő falu mellett egy érdekes kis kiállítást láttam, tankok, helikopterek és egyéb katonai felszerelésekből, jah és összefutottam egy sráccal, akinek Tour de Gyömrős pólója volt, mint kiderült, ismerem az unokaöccsét :-).

Mint kiderült, a "balra" volt a megfelelő irány és nem az "előre". A révnél is elég nehéz volt megtalálni a pecsételőállomást, de legalább meglett. Ennyi negatív dolog mellett azért megjegyzem, hogy volt egy kis pozitív is: nagyon kedvesek voltak a lányok a pecsételőállomáson. Állításuk szerint "kisebbfajta csoda" voltam az életükben :D.

A tihanyi félszigeten tett kitérőnek ez a második fele kicsit kárpótolt az első felén tapasztalt szörnyűségekért...

Ezek után a következő szívás Tihany volt. Feljutni oda elég szenvedés volt, 500 méteres emelkedő, ahol inkább toltam is a bicajt. A másik dolog, hogy nem jelezték egyértelműen a bicikliutat...

Ezek után következett a nap egyik legörömtelibb eseménye: nyugovóra tért a nap.

Ez kicsit elviselhetőbbé tette a túra folytatását, mivel eddig nem említettem, de halálos volt a forróság az egész nap során. A következő folyadékok fogytak el a nap folyamán, boltok szerint felsorolva :-) :

- 1db 1.5l ásványvíz

- 1db 1.5l baracklé, 1db 0.5l cola

- 2db 0.5l powerrade, 1db 1l cola

- 1db 0.5l monster, 1db 1l cola

- 0.5l kakaó, 1db 1l cola

És elég sok víz magamra locsolva hűtési célokból, ami nem túl sokat segített. Persze ennek a ~10 liter folyadéknak nagy részét ki is izzadtam, mivel vécére szinte nem is kellett mennem. Sőt, volt olyan hely, ahol tényleg szó szerint azt vettem észre, hogy vért izzadok :-). Nem vészes, nincs semmi bajom, csak kicsit meglepett a dolog :D. De vissza a témához!

Eljött az éjszaka és elviselhetőbb lett a túra. Nem voltam túl éhes, de olyan 9 körül benyomtam egy gyros-t és továbbhajtottam. Egy részen azt hittem, megint rossz helyre irányítottak, de végül észrevettem egy szokatlannak tűnő táblát.

Persze először csak annyi tűnt fel, hogy zsákutca, az meg nem, hogy biciklivel tovább lehet jutni...

Ezután egy nagyon-nagyon érdekes kis szakaszon vezetett az utam. Első olyan az út során, ahol teljesen sötét volt és nem volt semmi közvilágítás. Olyan érzésem volt, mintha egy igazi sűrű erdőn hajtanék keresztül. Nagyon-nagyon hangulatos volt :-). Itt végre igazán le tudtam vizsgáztatni az új lámpámat és csillagos ötösre is vizsgázott, nagyon jól megvilágította 1-es fokozatban is az utat. Ugyanazt láttam, mint a bikemag-os teszt elkövetői :-). Ha a következő pár évben így szolgál tovább, mint szombat/vasárnap éjszaka, akkor nekem nagyon is megérte a pénzét.

Körülbelül fél órára rá összefutottam kettő másik Tour de Balatonos-sal, éppen pihentek egy kicsit és végül velük folyattam az utat :D. Mint kiderült, egyikük volt az egésznek a szervezője. Ezek után nem túl sok említésre méltó történt.

Szép lassan, olyan 15 km/h-s átlagsebességgel eljutottunk Siófokig és utána még kicsit lassítottunk, mert mindegyikünknek minden baja volt már :D. Térdfájástól kezdve fájó hátsóig minden. Az utolsó 50 km elég lassan fogyott el, közben megtámadott minket az egyik legnagyobb szúnyograj, amit valaha láttam (szerencsére a nap folyamán nem volt ezzel gondunk). Ám a lényeg: reggel 7 körül, halálra fáradva, de visszaérkeztünk Balatonmáriafürdőre!

Azért nem volt semmi az egész! Elég sokat tanultam belőle. Jövőre is valószínűleg megpróbálkozom vele, de akkor kicsit többet fogok edzeni rá, és országútit szeretnék majd használni. Meglátjuk, mi lesz! Ami még nem elhanyagolható: addigra már ismerem az utat és tudni fogom, hogy hol érdemes az autóúton menni és hol érdemes a bringaúton.

Azt mondanám, hogy nagyszerű első körbebiciklizés volt :-).

És hogy mi volt az a zölddel teljesen benőtt épület,

amit még a vonatról láttam?

Ígértem, hogy a végén elárulom: az bizony egy mozi volt...

Regős Péter élménybeszámolója és fotói

A túráról szűk egy héttel előtte értesültem, és mivel azon a hétvégén pont Fonyódon voltam, ráadásul már régóta tervben volt egy Balaton-kör, ezt a lehetőséget már tényleg nem hagyhattam ki!

Korábban a szervezett kerékpáros túrák valahogy mindig kimaradtak, 60 km-nél többet sem mentem soha, igaz, azok jellemzően terepen történtek. Készülni nem nagyon készültem, csak a járgányt tettem rendbe, nehogy pont most hagyjon cserben!

Szombat reggel már kicsit izgultam, és azt is sejteni lehetett, hogy vastag pulcsi sem kell majd... Kilenc előtt adminisztráltam a fonyódi kikötőben lévő Tourinform-irodában, 9-ig még volt is időm rendezgetni a készleteimet: 2x0,5l magnézium+kalcium pezsgőtablettás ital, 1,5l víz, 1 szendvics, sok csoki és müzliszelet.

Keszthelyig minden nagyon jó volt, könnyen, gyorsan haladtam, csak a pecséteknél ittam. Aztán jött a sok napos szakasz és az első dombok Ederics környékén... Itt már jelentősen lelassultam, de a pecsét utáni lejtő jót tett. Szigligetnél olyan érzésem volt, mintha egyre laposabb lenne a hátsó kerék, de ez - mint a badacsonyi benzinkútnál kiderült - nem defekt, hanem csak érzéki csalódás volt a meleg és a kezdődő fáradtság miatt...

Badacsonyba pont délben érkeztem, ittam egy sört (bocsánat, muszáj volt, azóta bőven bepótoltam a finom badacsonyi borok fogyasztását is!), ettem csokit, picit pihentem, majd indulás tovább. Aztán innen egyre lassultam... Ábrahámhegyig még egész tűrhetően haladtam, de onnan örökkévalóságnak tűnt minden kilométer leküzdése! Zánka előtt tartottam egy hosszabb pihenőt szendvicsevéssel, majd Akali után az emelkedő közepén az egyetlen árnyat adó fa tövében sikerült fetrengve eltöltenem 15 kellemes percet, de sajnos tovább kellett indulni... Eredeti tervem az volt, hogy a tihanyi révhez is elmegyek, de erről elég hamar letettem, és az elképzelés úgy módosult, hogy ha eljutok Tihanyig, már nem megyek a révhez, mert akkor biztos rövidítenék komppal... Így inkább a félsziget Füred felőli szélén frissítettem egyet. Ezt követően viszonylag jól voltam, ittam az általam csak tavaly megismert savanyúvízből, aztán a kikötő környékén a nagy tömeg, és a Tourinform-iroda megtalálása némi problémákat okozott, de túltettem magam rajta.

Innen újabb hullámvasutazás rabolta a már amúgy is erősen megfogyatkozott erőmet, és a meleg sem csillapodott. Többször megálltam inni, aztán Almádiban a strand előtti platánok árnyékában eltöltött újabb negyed óra alatt tudatosult bennem, hogy nem csak a német-argentin negyeddöntőt, de még az esti Spanyolország-Paraguay meccset sem fogom látni, ha ilyen ütemben lassulok... Keneséig elég tempósan haladtam, az akarattyai emelkedő ezt nagyon hamar megváltoztatta, ráadásul a hivatalos bringautat követtem, majd amikor rájöttem, hogy ez csak saját magam szívatása, visszacikcakkoztam mindenféle murvás utakon a 71-esre, majd azon folytattam a kapaszkodást. A fenti pontőröknek nagyon megörültem, kértem is némi szódát az addigra kiapadt készletem feltöltésére, valamint megtudtam, hogy addig még csak hárman jártak náluk előttem... Innen rövid de jóleső gurulás után trükkös szakasz vitt a világosi magaspartra. Szép volt, de ott sem sokat időztem, leszáguldottam a parti útra, majd egy olvadt csoki elnyalogatása után beszenvedtem Siófokig. Nagy nehezen átverekedtem magam az esti tömegen a kikötőig. Onnan már csak a kilométerekkel kellett hadakozni.

Zamárdinál egy közkútból frissítettem, majd lassan elértem a szántódi komphoz. Innen még mindig elég sok van vissza, ez a tudat nem sokat dobott a lelkesedésemen... Egész úton csábítottak, Földváron már nem bírtam tovább ellenállni a fagyinak. Elnyalása közben megkerestem a pecsétet. Mint mindenhol, itt is nagyon kedves pontőr várt. Kedvem lett volna a jazz (vagy dixieland, már nem is emlékszem tisztán) koncertet meghallgatni, de várt az út, és a sajtos-tejfölös lángos Fonyódon. Jött még Szemesen egy kis emelkedő, amire korábbról egyáltalán nem emlékeztem, így a meglepetés erejével eléggé kipurcantott. Közben alkonyult, és iszonyatos árvaszúnyoghad támadott, nem tudom hányat ehettem meg végül, de jó sokat, az biztos. A Fenyves alsói állomás közelében még beadtam egy küldeményt egy ismerősnek, meglehetősen madárlátta csomag lett...

Minél ismerősebb egy környék, annál fárasztóbb. Nekem így tűnt, de amíg ezen filozofáltam, lassan beértem Fonyódra valami rock-koncert közben, nem voltak ismerősek... De mivel a színpad a Tourinform ajtaja mellett volt, alig értettük meg egymást a pontőrökkel, ám végül sikeres adminisztráció után elbúcsúztunk egymástól, én pedig (mivel a lángosos közben bezárt) ettem egy gyrostálat és ittam egy korsó kalóriapótló sört, majd még egyet:-). Ezek, majd a szálláson egy zuhany után már nem kellett altató...

Részemről tanulságként talán annyi, hogy ha gyorsan akar valaki körbemenni, akkor nem árt, ha edz előtte, akkor nem döglik meg olyan látványosan, mint én... Valamint, hogy jó dolog a túrahátizsák, de hosszú bringatúrán mégsem annyira. Legközelebbre be is szerzek valami táskát meg csomagtartót.

Így sikerült életem első Balaton-köre! És lesz is még, ha addig nem, legkésőbb jövőre!

Köszönöm a szervezőknek, a pontőröknek, és mindenkinek, akik nélkül ez az esemény nem jöhetett volna létre!

Előtte...

...utána

Boros Zsuzsanna írta

Köszönet a túráért, feledhetetlen volt! Tekertem már körbe kétszer a Balatont a tavaszi kör alkalmával, csak a keleti medencét is egyszer. De társaság nélkül még soha! A pecsétgyűjtés is plusz kaland az egészhez, kár kihagyni, de gyorsítani talán lehetne. Ez persze csak akkor lehetne szükséges, ha az ember hivatalos kezdőpontja nem 24 órás működésű pecsételőállomás.

Az egész kör általam mért adatai, az indulás és érkezés helye Balatonszéplak-alsó, ideje 08:48 - 21:08. Beértem volna este 10-ig Balatonföldvárra, hogy lezárassam a pecséteket, de addigra már egyértelmű volt, hogy kinőttem a biciklisnadrágomat, és jobbnak láttam inkább visszatérni a szállásomra és megszabadulni tőle mielőbb.

Köszönet a szervezésért, a kedves szavakért a pecsételőállomásokon! Mindenhol vízzel, esetleg szóróanyaggal is kínáltak minket, s kaptunk pár jó szót. Külön megemlíteném Balatonszárszót (mosdóhasználatot is biztosított a hölgy, és én még az elsőnek érkezőknek kijáró pusziját is megkaptam örömében :-)), Balatonmáriafürdő-Balatonkeresztúrt, Keszthelyt, Balatonedericset, Ábrahámhegyet, Balatonfűzfőt, Balatonkenesét, Balatonakarattyát, Balatonvilágost. Így már azt hiszem érthető, hogy miért jutottam át lassan ezeken a pontokon, hiszen ezek mindegyikén (és Balatonföldváron is) beszélgettünk, vízzel kínáltak, néhol mosdót is lehetett használni vagy csak az árnyékban megpihenni.

Egy pecsétem hiányzott csak, a paloznaki. Itt egy jól informálódott helyi lakos szerint nincs Tourinform-iroda, és mások sem tudnak a létezéséről. Csopakra hivatkoztak, hogy ott van, itt csak az általam kérdezett hölgyet tartják nem hivatalosan információs pontnak, mert ő szokott vendéglátással foglalkozni. Az illető nagyon kedves volt, szívesen adott is volna pecsétet, de nehéz mozgása miatt nem szerettem volna, ha bemegy a házba és vissza. Ez az egy pecsétem hiányzott, a többit könnyen vagy csak egy kis keresgéléssel meg lehetett találni.

Ha jövőre is lesz, szívesen részt vennék újra!

Besenyei Bernadett írta

Nagyon jó volt a túra, sikeresen teljesítettük mi is!

Fonyódról indultunk reggel nyolc órakor és éjjel fél háromkor értünk vissza Fonyódra. A teljes kört teljesítettük, sehol sem rövidítettünk. Kisebb-nagyobb pihenőket tartottunk: Keszthely, Badacsony, Révfülöp, Zánka, Balatonfüred, Balatonkenese, Siófok, Zamárdi, Balatonszemes (segítettünk defektes srácoknak), Balatonboglár.

Nagyon jó volt és szerintünk megérte megcsinálni ezt a túrát. Jónéhány pecsételőpontot nem találtunk meg, de nem is mindenhol kerestük, hanem inkább tekertünk. Ahol viszont megálltunk, nagyon rendesek voltak, itallal fogadtak és sok jó szóval illettek minket. Köszönjük nekik is!

Minden nagyon jó volt, jövőre is eljövünk!!!!!

Üdvözlettel: Betti, Ditta, Jani Fonyódról

Blénessy István Sándor írta

Nos, megvolt!!! Budapestről levonatozván, 15.30-kor indultunk Keneséről, ahol legnagyobb meglepetésemre még pecsételőfüzetet is kaptunk volna, ha nem készítettem volna már el saját kezemmel itthon. Szépen haladgattunk, de a kolléga elfáradt nagyon, mire a hivatalos indulópontig, Balatonmáriafürdőig elértünk, így itt jól elszórakoztattam a pecsételőállomáson a hölgyeket és urakat. Amíg a barátom "töltődött", ültünk legalább egy órát. Aztán alig néhány újabb kilométer múlva, Balatonberényben a Tekergő kerékpáros pihenőhelyen ismét jót pihiztünk miatta.

A szúnyogokról nem is tudtam, hogy tudnak ekkora rajokban, épp mint a méhek rajzani és zümmögni, akkora hangerővel, mint egy vuvuzela. Enni is alig tudtunk volna kint a természetben, így maradtak az állomások. Nem tudom, ők hogy bírták, spray ide vagy oda, amiből nekünk is adtak a pecsételőhelyeken. Hát taszító teremtések, az biztos. És mégis, a vízparton sok helyen voltak horgászok is ebben a szúnyoginvázióban.

Később is sokat pihengettünk a pecsételőállomásokon, így a barátom kibírta egészen Zánkáig, ott egy órát vártam vele, míg befutott az 5:20-as hajnali első vonat, amivel szépen hazajött. Én már nem adtam fel, hisz egyben, teljes egészében nem kerültem meg eddig a tavat, hanem mint a meszes nekivágtam és 3 óra alatt - közben Tihany mellett, Sajkodnál hajnali 6 után egy ötperces kis fürdőzésre is megállván - 8:20-ra visszaértem Kenesére. Bár azt hittem, senki nem lesz már a pecsételőállomáson reggel kilenc felé, de ha hamarabb érkeztem volna, éppen az lett volna a baj: az állomás éjjel egy és négy óra között tartott egy kis pihenőt, így e reggeli órán nagy örömmel fogadtak.

Az idén már jártam a Kékesen, a Galya-tetőn, Aggteleken, Salgótarjánban meg Egerben és Ózdon. A barátnőm Heves megyében él, onnan a szélrózsa minden irányába eső érdekességet megjártam: Bükk-tető, Szilvásvárad, Lázbérci-víztározó és még sorolhatnám. Nekem a tekerés a felszabadulás, ha hegyet látok, akkor addig meg nem állok, amíg a tetejére nem érek. Pechem lenne ám az Alpoknál rendesen...

Sajnos a barátomat már az indulásnál lefárasztotta az a pár emelkedő Világos felé. Ez van, nem vagyunk egyformák, na és szerintem én is lefáradtam volna azon a 22 ezer forintos bringán! Most vette talán 2 hónapja újonnan ennyiért. Hát el lehet akkor képzelni, mennyire jól gurulhat egy ilyen drótszamár! Ugyan én is 25 ezerért vettem a bringám, csak épp nem újonnan, és ez egy Botecchia olasz hegyikerékpár... Az eladó egy kínai volt, azt sem tudta, mi bicaj és bicaj között a különbség. Szerencsém volt. Négy éve van meg és mentem vele több mint 40 ezer kilométert.

Még egyszer köszönet az ötletért és a szervezésért!

Fazekas Ariel Zoltán és Szabó Zsuzsanna írta

Fantasztikus élménnyel gazdagodtunk, bízunk benne, hogy a jövő évben ismét megrendezésre kerül a rendezvény! Kiemelnénk a pecsételő-állomásokon tevékenykedő embereket, akik a nagy hőségben barátságosan, kedvesen - és hűs szódavízzel - várták a kerékpárosokat.

Köszönettel:

Fazekas Ariel Zoltán

Szabó Zsuzsanna